A platformon elérhető minden terméket a termékadatlapján feltüntetett partnereladó tesz közzé és értékesít. A platform metakeresőként és piactérként működik: megkönnyíti a felfedezést és a fizetést, de az értékesítést az eladó végzi, aki az ügylet felelősévé válik.
A szállítást közvetlenül a partnereladó kezeli. A csomag az eladó raktárából vagy logisztikai hálózatából indul, majd átadják a futárszolgálatnak. Ez a modell hatékonyabb kézbesítést tesz lehetővé, és biztosítja, hogy a rendelés kezelését az végezze, akinél ténylegesen rendelkezésre áll a termék.
A termékadatlapján megtalálod az összetevőket, az allergéneket és a tápértékre vonatkozó információkat az eladó vagy a gyártó által megadott adatok, vagyis a hivatalos címke alapján. Ha allergiád vagy ételintoleranciád van, azt javasoljuk, hogy vásárlás előtt alaposan ellenőrizd az adatlapot, és konkrét kérdések esetén vedd fel a kapcsolatot az eladóval.
A platform azért jött létre, hogy népszerűsítse és könnyebben elérhetővé tegye az élelmiszeripari Made in Italy termékeket. Az élelmiszer-kereskedelem területén működő, koherens kínálattal és átlátható információkkal rendelkező eladókat választunk ki. Minden termék egy azonosítható eladóhoz és teljes körű tájékoztató adatlaphoz kapcsolódik: azt szeretnénk, hogy az itt történő vásárlás bizalmat jelentsen.
A szállítási idő és költség az eladótól és a célállomástól függ. A fizetés megerősítése előtt a pénztárban mindig megtalálod a kézbesítés aktuális becsült idejét. Nemzetközi szállítások esetén az időtartam az országtól és a futárszolgálattól függően változhat.
A latin „a földek között” kifejezésből eredő Földközi-tenger a klasszikus kultúrát, a keveredést és a kék égboltot idézi fel, amelyre egy vágyat vetíthetünk: a közös identitás vonásainak megragadását. Ha a történész tekintete cáfolni látszik a mediterrán jelleg gondolatát – David Abulafia ebben a kötetben töredezett térként határozza meg, ahol a kultúrák találkozása a múltban is csupán néhány kozmopolita város kivételes jelensége, nem pedig szabály volt –, a Múzsákat mégis vonzza. A török zenész, Zülfü Livaneli által megidézett dalok melankolikus és elmélkedő hangját, valamint a Matteo Nucci által dicsért legendás vendégszeretetet és a szabadidő ünneplését a protestáns hagyományú országok a lenyűgözöttség és a rosszallás keverékével szemlélik: a mediterrán ember görög profiljának nemessége egy pillanat alatt megvető karikatúrává válhat, amely a lazaság és a kulturális elmaradottság szinonimája. Bárhogyan is nevezzük, a Földközi-tenger válságban van: az Európai Unió elhanyagolja, és az észak-afrikai, illetve levantei partvidékre csupán fenyegetésként és energiaforrásként tekint; közben a történelem egyik legnagyobb migrációjának kereszteződési pontja. Miközben évente több száz millió turista rajzik partjai felé, mintha egy torzító tükörben, emberek százezrei teszik meg az ellenkező irányú, drámai utat, hogy elmeneküljenek a háborúk, üldöztetés és szegénység elől. A folyékony út, ahogyan Homérosz nevezte, egyre inkább militarizált, forgalmas és szennyezett, ráadásul túlmelegedett és túlhalászott. Az észak-afrikai partokról nézve inkább falnak tűnik, amely elválasztja az arab világot az európaitól, megosztottság forrása, nem pedig kultúrák kereszteződése. Bölcsebb volna változatosságát méltatni, mint egy múló közös identitást keresni benne, de talán a mediterrán jelleg nem más, mint érzés, és mint ilyen, nem akar észérveket hallani. Mindennek ellenére lenyűgöző, megnyugtató és vigasztaló marad. Partjain a modernitás nem ver teljesen gyökeret, az idő másképp telik, és a népek többet beszélnek egymással, mint máshol. És mi van, ha a mediterrán ember még csak ezután születik meg?
Az ár tartalmazza az áfát
A latin „a földek között” kifejezésből eredő Földközi-tenger a klasszikus kultúrát, a keveredést és a kék égboltot idézi fel, amelyre egy vágyat vetíthetünk: a közös identitás vonásainak megragadását. Ha a történész tekintete cáfolni látszik a mediterrán jelleg gondolatát – David Abulafia ebben a kötetben töredezett térként határozza meg, ahol a kultúrák találkozása a múltban is csupán néhány kozmopolita város kivételes jelensége, nem pedig szabály volt –, a Múzsákat mégis vonzza. A török zenész, Zülfü Livaneli által megidézett dalok melankolikus és elmélkedő hangját, valamint a Matteo Nucci által dicsért legendás vendégszeretetet és a szabadidő ünneplését a protestáns hagyományú országok a lenyűgözöttség és a rosszallás keverékével szemlélik: a mediterrán ember görög profiljának nemessége egy pillanat alatt megvető karikatúrává válhat, amely a lazaság és a kulturális elmaradottság szinonimája. Bárhogyan is nevezzük, a Földközi-tenger válságban van: az Európai Unió elhanyagolja, és az észak-afrikai, illetve levantei partvidékre csupán fenyegetésként és energiaforrásként tekint; közben a történelem egyik legnagyobb migrációjának kereszteződési pontja. Miközben évente több száz millió turista rajzik partjai felé, mintha egy torzító tükörben, emberek százezrei teszik meg az ellenkező irányú, drámai utat, hogy elmeneküljenek a háborúk, üldöztetés és szegénység elől. A folyékony út, ahogyan Homérosz nevezte, egyre inkább militarizált, forgalmas és szennyezett, ráadásul túlmelegedett és túlhalászott. Az észak-afrikai partokról nézve inkább falnak tűnik, amely elválasztja az arab világot az európaitól, megosztottság forrása, nem pedig kultúrák kereszteződése. Bölcsebb volna változatosságát méltatni, mint egy múló közös identitást keresni benne, de talán a mediterrán jelleg nem más, mint érzés, és mint ilyen, nem akar észérveket hallani. Mindennek ellenére lenyűgöző, megnyugtató és vigasztaló marad. Partjain a modernitás nem ver teljesen gyökeret, az idő másképp telik, és a népek többet beszélnek egymással, mint máshol. És mi van, ha a mediterrán ember még csak ezután születik meg?
